| Fekete István - Akác |
2024-04-18 22:57:00 |
| Fekete István - Akác Lombján fehéren ring a virág, alatta csendes, puha a világ, felette méhek donganak, a kasba mézet róla szednek, virágján néha megpihennek, s ha jó vagy: mesét mondanak. Ágán sok csúnya, hosszú tövis, eldugva fészek - né... |
| Takáts Gyula - Tulipán |
2024-04-02 18:53:49 |
| Takáts Gyula - Tulipán Visszahoztak, lám az évek újra kedvesem. Szálljon hozzád hát az ének szárnya csendesen. Szálljon hozzád, mint a lepke új tavasz szárnyán lebegve. És köszöntsön dallal, mézzel! Annyi év után, ahogy most szemembe nézel rózsa-ifjúság színes k... |
| Balázs Sándor /Turza /alias B.A.S.A./ versei |
2024-01-27 19:45:15 |
| BALÁZS SÁNDOR /TURZA / ALiAS B.A.S.A./ versei Balázs Sándor Turza (Szentlőrinckáta 1945 - 2016) gépészmérnök, az IRKA alapítója, első vezetője. Író, költő, kultúraszervező. Főszerkesztői tevékenységének eredményeként jelent meg R... |
| Özvegy István (Pisti) - Amikor a mába veszik a tegnap |
2024-01-09 00:20:39 |
| Özvegy István (Pisti) Amikor a mába veszik a tegnap Ami még nem élte meg a holnap álmait, Amikor a múltból feldereng egy régi arc Ami minden sebet újra felszakít. Amikor úgy ébred rád a hajnal, Hogy még nem törölte l... |
| Tompa Mihály – Őszi tájnak… |
2023-11-25 23:36:22 |
| Tompa Mihály - Őszi tájnak... Őszi tájnak hervadása! Őszi napfény ragyogása! Hervadásból, fényből támad Lelkemen e kedves bánat. . Omlik a lomb, hallgat a dal; Visszatérek gondolattal A tavaszra,... ah de annál Betegebbnek tetszik a táj! . Ez a rét volt... |
| Papadimitru Athinától hallottam először ezt verset |
2023-11-23 00:24:37 |
| Ősi norvég vers: Tanulj Tanuld meg a víztől követni utadat, Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad. Tanulj az árnyéktól őrködni éberen, Tanulj a sziklától megállni helyeden. Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér, Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:... |
| Piszár Éva versei |
2023-11-17 21:00:55 |
| PISZÁR ÉVA VERSEI Piszár Éva ( Nagykálló, 1962. október 6. - ) "Két v... |
| Várok Rád |
2023-11-13 13:48:05 |
| Várok Rád Bíborvörös őszi alkonyatban csendesen lépdelek a sokszínű avarban . Fent az égről letekint rám a sápadt holdsugár , így telnek perceim , miközben reménytelenül várok Rád . A csend ami körülvesz kedves a szívemnek , a régi szép emlékek , mind előttem lebegnek . Néha megállok és azon merengek , miért is hittem azt , hogy őszinte tiszta a szerelmed . .... |
|
Következő